Magyari Béla hivatalos portréja a Szokol szkafanderben
Emlékoldal · a Magyari család gondozásában A memorial page kept by the Magyari family

Magyari
Béla

1949. augusztus 8. Kiskunfélegyháza 2018. április 23.

Vitorlázórepülő, vadászpilóta, mérnök. Kiképzett űrhajós, a Szojuz–36 tartalékszemélyzetének tagja. Ezt az oldalt a családja tartja fenn, hogy aki keresi a történetét, megtalálja. Glider pilot, fighter pilot, engineer. A trained cosmonaut, member of the Soyuz-36 backup crew. This page is kept by his family, so that anyone looking for his story can find it.

Tizenöt évesen emelkedett először a levegőbe a félegyházi repülőklub vitorlázógépével. Ami utána következett, mind ebből az egy mozdulatból nőtt ki: a vadászgép, a Csillagváros, a mérnöki és a doktori munka, és a több évtizedes tanítás. He first left the ground at fifteen, in a glider of his home town's flying club. Everything that followed grew out of that single movement: the fighter aircraft, Star City, the engineering and doctoral work, and decades of teaching.

I
Első fejezetChapter one

Életút His life

Kiskunfélegyháza
Békéscsaba
Szolnok
Krasznodar
Csillagváros
Budapest
Miskolc
Rákoshegy
Kiskunfélegyháza
Békéscsaba
Szolnok
Krasnodar
Star City
Budapest
Miskolc
Rákoshegy
1972
Kitüntetéses diploma Krasznodarban, tisztté avatás Graduated with honours at Krasnodar, commissioned
1977
Kilencvenöt jelentkező, két kiválasztott pilóta Ninety-five applicants, two pilots selected
1980
Babérkoszorúval Ékesített Zászlórend, valamint a Magyar Népköztársaság Űrhajósa cím Order of the Banner with laurel wreath, and the title Cosmonaut of the Hungarian People's Republic
1985 · 1995
Alezredes, majd ezredes Lieutenant colonel, then colonel

Magyari Béla 1949. augusztus 8-án született Kiskunfélegyházán. Itt járt iskolába, a Móra Ferenc Gimnáziumban érettségizett, és tizenöt évesen itt szállt fel először, a helyi repülőklub vitorlázógépével. A vizsgákhoz még túl fiatal volt, szülői és központi engedélyt kapott rá. Ezüstkoszorús minősítést szerzett, és ekkoriban dőlt el, hogy pilóta lesz.

A motoros repülést Békéscsabán tanulta. 1967-ben felvették a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, 1970-től pedig a krasznodari repülőtiszti főiskolán képezték szuperszonikus gépekre. 1972-ben kitüntetéses diplomával avatták tisztté. Attól az évtől a 47. Pápa Harcászati Repülőezred tisztje volt, MiG–21-esen szolgált, és öt évvel később szerezte meg az első osztályú vadászrepülő minősítést.

1977-ben hirdették meg az űrhajós-válogatást. Kilencvenöt katonai pilóta jelentkezett az orvosi vizsgálatokra, és a több hónapos szűrés után ketten maradtak: Farkas Bertalan és Magyari Béla.

1978 márciusában a családjával a Moszkva melletti Csillagvárosba költözött. Két év következett. Centrifuga, súlytalansági repülések, téli és nyári túlélőgyakorlatok, a Szojuz űrhajó és a Szaljut–6 űrállomás rendszereinek napi tanulása. Parancsnoka Vlagyimir Dzsanyibekov volt, aki már megjárta az űrt.

A kiképzés végén négy ember állt készen, és egy ülés volt. 1980. május 26-án Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov indult el, Magyari a földi irányítás mellől figyelte a startot. Otthon ugyanazokat a kitüntetéseket kapta meg, mint a repülő legénység, és megkapta a Magyar Népköztársaság Űrhajósa címet.

Béla Magyari was born on 8 August 1949 in Kiskunfélegyháza. He went to school in the town, matriculated at the Móra Ferenc Gymnasium, and at fifteen left the ground for the first time in a glider of the local flying club. He was still too young for the examinations and needed his parents' and the authorities' consent. He earned the silver-wreath rating, and it was then that he settled on becoming a pilot.

He learned powered flying in Békéscsaba. In 1967 he was admitted to the Kilián György Aviation Technical College in Szolnok, and from 1970 he trained on supersonic aircraft at the military flying school in Krasnodar. He was commissioned in 1972, graduating with honours. From that year he served as an officer of the 47th Tactical Air Regiment at Pápa, flying MiG-21s, and five years later he earned his first-class fighter pilot rating.

The search for a cosmonaut was announced in 1977. Ninety-five military pilots reported for the medical examinations, and after months of screening two remained: Bertalan Farkas and Béla Magyari.

In March 1978 he moved with his family to Star City near Moscow. Two years followed. Centrifuge runs, weightless flights, winter and summer survival training, and the daily study of the Soyuz spacecraft and the Salyut-6 station. His commander was Vladimir Dzhanibekov, who had already been to orbit.

At the end of the training four men stood ready, and there was one seat. On 26 May 1980 Bertalan Farkas and Valery Kubasov departed, and Magyari watched the launch from mission control. At home he received the same decorations as the crew that flew, and the title Cosmonaut of the Hungarian People's Republic.

„Emberi nagyságát jelzi, hogy méltósággal viselte, amikor nem őt, hanem társát, Farkas Bertalant választották az űrrepülésre.” “It says much about the man that he bore it with dignity when his crewmate, Bertalan Farkas, was chosen for the flight instead of him.” A Kiskun Múzeum kiállítási szövegébőlFrom the Kiskun Museum exhibition text
Magyari Béla a MiG–21-es vadászgép előtt
01 1977 · Első osztályú vadászpilóta1977 · First-class fighter pilot

A gép, amelyen a válogatás előtti éveket repülte. A jelentkezéskor első osztályú minősítése volt. The aircraft he flew in the years before the selection. He held a first-class rating when he applied.

1980-tól
1986, 1994
2001–2007
from 1980
1986, 1994
2001–2007

A repülés utáni évben Farkas Bertalannal együtt járta az iskolákat, a művelődési házakat és a klubokat. Ez a fajta munka azután is megmaradt. Előadásokat tartott, írt, és ha egy gyerek megkérdezte, hogyan lesz valaki pilóta, elmagyarázta neki.

Közben tanult tovább. A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán szerzett diplomát, majd Miskolcon doktorált. Dolgozata a magyar és szovjet közös űrrepülés anyagtudományi kísérleteihez kapcsolódott, az alumínium és réz ötvözetének kristályosodását vizsgálta mikrogravitációban. 1985-ben alezredessé, tíz évvel később, éppen az űrrepülés tizenötödik évfordulóján ezredessé léptették elő.

A kilencvenes évek elején a Pénzügyminisztériumban a szovjet csapatkivonás elszámolásán dolgozott, a hátrahagyott repülőterek állapotát és hasznosítását vizsgálta. 1992-ben visszakerült a honvédséghez, ahol a MiG–21-esek fejlesztésén dolgozott, majd a Budapesti Műszaki Egyetem honvédelmi csoportját vezette. 1998-ban fél évet szolgált a NATO által vezetett SFOR kötelékében: Okučaniban a magyar műszaki kontingens összekötőinek parancsnoka, Szarajevóban egy felmérő csoport vezetője volt.

2001-ben nyugdíjazták a honvédségtől, ugyanabban az évben a Magyar Asztronautikai Társaság elnökévé választották, és hat éven át töltötte be ezt a tisztséget. Ezután a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa lett. Magyarország nemzetközi űrkutatási kapcsolatain dolgozott, köztük az Európai Űrügynökséghez fűződő együttműködés előkészítésén, és képviselte az országot az ENSZ világűrbizottsági munkájában. 2006-ban innen is nyugállományba került.

Iskolákba és egyetemekre sokszor hívták előadni. A válogatásról, a kiképzésről és az űrrepülésről beszélt, arról, hogy mit kell tudni és mit kell kiállni odáig. Ha meghívást kapott, a saját gyűjteményéből ideiglenes vándorkiállítást is összeállított. Feleségével négy gyermeket neveltek fel, közülük ketten pilóták lettek.

Érdekelte a csillagászat és a geológia. Szeretett pipával búvárkodni, és sokat olvasott. Előfordult, hogy szakkönyvek lektorálására kérték fel.

Családjával Budapest XVII. kerületében, Rákoshegyen élt, egy csendes utcában a vasút közelében. Ezt a zöld, levegős környéket kifejezetten szerette. Egy interjúban azt mondta, hogy repülés közben látta, milyen búraként üli meg a szmog a város szívét, a gyerekek köhögése pedig fél év alatt megszűnt, amikor kiköltöztek a Hegyre.

A rendszerváltás után a nyilvánosságban egyre kevesebb szó esett róla. A szülővárosában nem felejtették el. 2018. április 23-án halt meg. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség saját halottjának tekintette, katonai tiszteletadással búcsúztatták a Fiumei úti Sírkertben, és posztumusz Hazáért Érdemjelet kapott. Hamvait repülőgépről szórták szét a félegyházi repülőtér fölött, ahonnan először szállt fel.

In the year after the flight he travelled with Bertalan Farkas to schools, cultural centres and clubs. That kind of work stayed with him. He gave lectures, he wrote, and when a child asked how one becomes a pilot, he explained.

He also kept studying. He graduated from the transport engineering faculty of the Budapest University of Technology, then took a doctorate in Miskolc. His thesis grew out of the materials science experiments of the joint Hungarian and Soviet spaceflight, examining the crystallisation of an aluminium and copper alloy in microgravity. He was promoted lieutenant colonel in 1985 and colonel ten years later, on the fifteenth anniversary of the spaceflight.

In the early nineties he worked at the Ministry of Finance on the accounts of the Soviet troop withdrawal, surveying the condition and future use of the airfields left behind. In 1992 he returned to the Defence Forces, working on the development of the MiG-21, then led the defence group at the Budapest University of Technology. In 1998 he served six months with the NATO-led SFOR: commander of the liaison officers of the Hungarian engineering contingent at Okučani, and head of a survey group in Sarajevo.

He retired from the military in 2001, and in the same year was elected president of the Hungarian Astronautical Society, an office he held for six years. He then joined the Hungarian Space Office. He worked on the country's international space relations, including the preparation of cooperation with the European Space Agency, and represented Hungary in the United Nations work on outer space. In 2006 he retired from there as well.

Schools and universities invited him often. He spoke about the selection, the training and the spaceflight, about what one has to know and to endure along the way. When he was invited, he assembled a temporary travelling exhibition from his own collection. He and his wife raised four children, two of whom became pilots.

He was interested in astronomy and geology. He liked snorkelling and he read a great deal. From time to time he was asked to review technical books.

With his family he lived in Rákoshegy, in the seventeenth district of Budapest, on a quiet street near the railway. He was fond of that green, airy neighbourhood. In an interview he said that from the air he had seen the smog sitting over the heart of the city like a bell jar, and that his children stopped coughing within half a year of the move.

After 1989 he was spoken of less and less in public. In his home town he was not forgotten. He died on 23 April 2018. The Ministry of Defence and the Hungarian Defence Forces counted him among their own dead, he was buried with military honours at the Fiumei Road Cemetery, and was awarded the For the Homeland decoration posthumously. His ashes were scattered from an aircraft above the airfield at Kiskunfélegyháza, where he had first taken off.

II
Második fejezetChapter two

KronológiaChronology

1949

KiskunfélegyházaKiskunfélegyháza

Augusztus 8-án születik. Az általános iskolát és a gimnáziumot is a városban végzi. Born on 8 August. He attends both primary school and gymnasium in the town.

1964

Az első felszállásThe first take-off

Tizenöt évesen vitorlázórepülni kezd a félegyházi klubban. A vizsgákat szülői és központi engedéllyel teszi le, és ezüstkoszorús minősítést szerez. At fifteen he begins gliding at the club in his home town. He sits the exams with parental and official consent and earns the silver-wreath rating.

19671972

Szolnok és KrasznodarSzolnok and Krasnodar

A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola után szuperszonikus képzés a Szovjetunióban. 1972-ben kitüntetéses diplomával avatják tisztté. After the Kilián György Aviation Technical College, supersonic training in the Soviet Union. In 1972 he is commissioned, graduating with honours.

1977

A válogatásThe selection

Kilencvenöt pilóta jelentkezik az orvosi vizsgálatokra. A szűrés végén ketten maradnak, Farkas Bertalannal együtt. Ninety-five pilots report for the medical examinations. Two remain at the end of the screening, he and Bertalan Farkas.

19781980

CsillagvárosStar City

Két év felkészülés a Gagarin Űrhajóskiképző Központban, a család is vele van. Parancsnoka Vlagyimir Dzsanyibekov. Two years of preparation at the Gagarin Cosmonaut Training Center, his family with him. His commander is Vladimir Dzhanibekov.

Súlytalansági kiképzés parabolarepülésen
02SúlytalanságWeightlessness
Dzsanyibekov és Magyari a Szojuz szimulátorában
03Szojuz szimulátorSoyuz simulator
Magyari Béla szkafanderben, kiképzés előtt
04Beöltözve, gyakorlás előttSuited up, before a session
1980
május 26.

Szojuz–36Soyuz–36

Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov elindul Bajkonurból. Magyari a földi irányítás mellett dolgozik, és végigkíséri az űrrepülést. Bertalan Farkas and Valery Kubasov depart from Baikonur. Magyari works alongside mission control and follows the spaceflight to the end.

19801981

ÉlménybeszámolókTalks and reports

Az űrrepülést követő év országjárással telik, Farkas Bertalannal együtt. Október 23-án szülővárosa díszpolgárává avatja. The year after the flight is spent touring the country with Bertalan Farkas. On 23 October his home town makes him an honorary citizen.

19861994

Mérnök, majd doktorEngineer, then doctor

Repülőmérnöki diploma Budapesten, doktori cím Miskolcon. Tudásvágya később is hajtotta: tanított, kutatott, publikált. An engineering degree in Budapest, a doctorate in Miskolc. His appetite for learning stayed with him: he taught, researched and published.

19901998

Repülőterek és missziókAirfields and missions

A szovjet csapatkivonás elszámolásán és a hátrahagyott repülőterek ügyén dolgozik, majd visszatér a honvédséghez. 1995-ben ezredes. 1998-ban fél évet szolgál a NATO által vezetett SFOR kötelékében Okučaniban és Szarajevóban. He works on the accounts of the Soviet troop withdrawal and on the airfields left behind, then returns to the Defence Forces. Colonel from 1995. In 1998 he serves six months with the NATO-led SFOR at Okučani and in Sarajevo.

20012007

A társaság elnökeSociety president

Hat éven át a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke, majd a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa. Magyarország európai űrkutatási kapcsolatain dolgozik, és képviseli az országot az ENSZ világűrbizottsági munkájában. 2006-ban vonul nyugállományba. For six years president of the Hungarian Astronautical Society, then a member of staff at the Hungarian Space Office. He works on the country's European space relations and represents Hungary in the United Nations work on outer space. He retires in 2006.

2018
április 23.

BúcsúFarewell

A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség saját halottjának tekintette. Katonai tiszteletadással búcsúztatták, hamvait repülőgépről szórták szét a kiskunfélegyházi repülőtér fölött, ahonnan először szállt fel. The Ministry of Defence and the Hungarian Defence Forces counted him among their own dead. He was buried with military honours, and his ashes were scattered from an aircraft above the airfield at Kiskunfélegyháza, where he first took off.

2019

Az emlékkiállításThe memorial exhibition

A család gyűjteményéből állandó tárlat nyílik a Kiskun Múzeumban 2019 novemberében. 2022 óta az 541618 Magyaribéla kisbolygó viseli a nevét, 2023-ban pedig egy MiG–21U vadászgép is megkapja. A permanent exhibition from the family's collection opens at the Kiskun Museum in November 2019. Since 2022 the minor planet 541618 Magyaribéla carries his name, and in 2023 a MiG-21U aircraft receives it too.

III
Harmadik fejezetChapter three

Az űrrepülésThe spaceflight

Bajkonur
Szaljut–6
1980. május 26.
Baikonur
Salyut-6
26 May 1980

Az Interkozmosz program a szovjet legénységek mellé baráti országok pilótáit is felkészítette. A magyar páros 1978 tavaszán állt munkába Csillagvárosban. Farkas Bertalan Valerij Kubaszovval, Magyari Béla Vlagyimir Dzsanyibekovval alkotott személyzetet, és mindkét párosnak ugyanazt a programot kellett teljesítenie.

A döntés 1979 folyamán megszületett, a szovjet fél azonban csak az utolsó napokban közölte. A visszaemlékezések szerint így akarták elkerülni a feszültséget a két pilóta között. Csak egyikük repülhetett.

A kiképzés végére mind a négy ember készen állt. Magyari a start napján is repülésre alkalmas volt, ahogy azt a tartalékszemélyzet tagjától elvárták. Amikor a legénység visszatért a Szaljut–6-ról, együtt fogadták őket.

A kettősséget a korabeli nyilvánosság is végigvitte. A hadsereg lapja két különkiadást készített elő, a Katonai Filmstúdióban két film állt készen, és a Magyar Posta bélyegén két felismerhetetlen űrhajós integet a beszállás előtt, mert a nyomdai munkát előre el kellett végezni. A Magyari Béláról szóló változatok az archívumban maradtak.

Kiképzett űrhajósnak azt nevezik, aki elvégezte a kiképzést, letette a vizsgákat, és alkalmas volt a repülésre. Magyari Béla ilyen volt, és az ország ugyanazokkal a kitüntetésekkel ismerte el, mintha az űrben járt volna.

The Interkosmos programme prepared pilots from allied countries alongside Soviet crews. The Hungarian pair started work at Star City in the spring of 1978. Bertalan Farkas formed a crew with Valery Kubasov, Béla Magyari with Vladimir Dzhanibekov, and both crews had to complete the same programme.

The decision was taken during 1979, but the Soviet side announced it only in the final days. According to later accounts this was to avoid tension between the two pilots. Only one of them could fly.

By the end of the training all four men were ready. On launch day Magyari was fit to fly, as was expected of a member of the backup crew. When the crew returned from Salyut-6, the men were welcomed home together.

The doubling ran through the public preparations too. The army newspaper had two special editions ready, the Military Film Studio had two films finished, and on the stamp issued by the Hungarian Post two unrecognisable cosmonauts wave before boarding, because the printing had to be done in advance. The versions featuring Béla Magyari stayed in the archive.

A trained cosmonaut is one who completed the training, passed the examinations and was fit to fly. Béla Magyari was such a man, and his country decorated him as though he had been to space.

StartLaunch 1980. 05. 26. Bajkonur
CélDestination Szaljut–6
Repülő legénységPrime crew V. Kubaszov, Farkas B.
TartalékszemélyzetBackup crew V. Dzsanyibekov, Magyari B.
Vlagyimir Dzsanyibekov és Magyari Béla az Interkozmosz embléma előtt
05 A Szojuz–36 tartalékszemélyzete: Dzsanyibekov és MagyariThe Soyuz-36 backup crew: Dzhanibekov and Magyari
IV
Negyedik fejezetChapter four

KépekPhotographs

Korabeli felvételek a kiképzés éveiből. Kattintásra nagyobb méretben is megnyithatók. Photographs from the training years. Click to open them larger.

V
Ötödik fejezetChapter five

Múzeum Museum

A család gyűjteményéből 2019 novemberében nyílt állandó tárlat a Kiskun Múzeumban, születésének hetvenedik és díszpolgárrá avatásának harminckilencedik évfordulóján. A több mint háromezer darabot a család a kiállítás idejére bocsátotta a múzeum rendelkezésére.

A tárlaton eredeti pilóta- és űrhajós-felszerelések, dokumentumok, fényképek és személyes tárgyak sorakoznak. Megmaradt az is, ami a hivatalos életrajzokból kimarad: a levelezés, az újságkivágások, a hétköznapi holmik. Emlékét a félegyházi repülőtéren emléktábla is őrzi.

A permanent exhibition drawn from the family's collection opened at the Kiskun Museum in November 2019, on the seventieth anniversary of his birth and the thirty-ninth of his honorary citizenship. The family placed the more than three thousand items at the museum's disposal for the duration of the exhibition.

The exhibition holds original pilot and spaceflight equipment, documents, photographs and personal belongings. What official biographies leave out has also survived: the letters, the press cuttings, the everyday objects. A memorial plaque at the town's airfield also keeps his memory.

Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza, 1902
CímAddress Kiskun Múzeum, 6100 Kiskunfélegyháza, Dr. Holló Lajos u. 9.
NyitvaHours A nyitvatartás szezononként változik, érdemes a múzeum honlapján tájékozódni a látogatás előtt. Opening hours change with the season. Please check the museum's website before visiting.
TelefonPhone +36 76 461 468
Kiskunfélegyháza, Dr. Holló Lajos u. 9.
„Ez a város volt számára a kezdet és a végső állomás is.” “This town was both his beginning and his final station.” Elhangzott az emlékkiállítás megnyitóján, 2019 Spoken at the opening of the memorial exhibition, 2019
VI
Hatodik fejezetChapter six

EmlékezetRemembrance

I.

A városThe town

Kiskunfélegyházán emléktábla, állandó tárlat és egy róla elnevezett repülőverseny őrzi a nevét, 2023 óta pedig egy MiG–21U vadászgép is. Szívesen járt haza, és itt mindig szeretettel fogadták. Otthona a XVII. kerületi Rákoshegy volt, emléktábláját a Fiumei úti sírkert katonai parcellájánál avatták fel. In Kiskunfélegyháza a plaque, a permanent exhibition and a flying competition named after him keep his name, and since 2023 a MiG-21U aircraft as well. He liked coming home, and here he was always welcomed warmly. His home was Rákoshegy in the seventeenth district of Budapest, and a plaque was unveiled for him at the military plot of the Fiumei Road Cemetery.

Kiskunfélegyháza címere
A város díszpolgára · 1980. október 23.Honorary citizen of the town · 23 October 1980
II.

Az előadásokThe lectures

Évtizedeken át hívták iskolákba és egyetemekre. A válogatásról, a kiképzésről és az űrrepülésről beszélt, és ha kérték, a saját gyűjteményéből vándorkiállítást is összeállított. For decades schools and universities invited him. He spoke about the selection, the training and the spaceflight, and when asked, he assembled a travelling exhibition from his own collection.

III.

Egy kisbolygóA minor planet

2022 óta kisbolygó viseli a nevét: az 541618 Magyaribéla. Aki a csillagokat figyelte, most maga is a Nap körül kering. Since 2022 a minor planet carries his name: 541618 Magyaribéla. The man who watched the stars now orbits the Sun himself.

IV.

Amit szeretettWhat he loved

A csillagászat és a geológia, a pipával való búvárkodás, és mindenekelőtt az olvasás. Néha szakkönyvek lektorálására kérték fel. Astronomy and geology, snorkelling, and above all reading. Now and then he was asked to review technical books.

V.

A családThe family

Ez az oldal nem emlékmű. Néhány fénykép, néhány dátum és egy történet, amelyet a gyermekei szeretnének megőrizni az édesapjukról. This page is not a monument. A few photographs, a few dates and a story that his children wish to keep about their father.

„A világon a leggyorsabb egység a gondolat.”“The fastest thing in the world is thought.”
Magyari Béla · 1949–2018Béla Magyari · 1949–2018
KapcsolatContact

Írjon nekünkWrite to us

Ha emléke van róla, fényképe, dokumentuma, vagy ha pontosítást tud egy adathoz, örülünk minden levélnek. Kiállítási és sajtómegkeresésekre külön címen válaszolunk. Rövid megemlékezést a vendégkönyvbe is írhat. If you have a memory of him, a photograph or a document, or if you can correct a detail, we welcome every letter. Exhibition and press enquiries are answered at a separate address. You are also welcome to write in the guest book.

A családThe family
csalad@magyari.space

Emlékek, fényképek, kérdések, javítások.Memories, photographs, questions, corrections.

Sajtó és kiállításPress and exhibitions
press@magyari.space

Interjú, képhasználat, kiállítási megkeresés.Interviews, image use, exhibition enquiries.